Szinte már az összes történetet elolvastam a blogon, de ez az első, amire majdnem csuklóból rávágnám, hogy hoax… Nem lennék ennyire cinikus a történettel kapcsolatban, ha csak egy-két részletet kihagynánk vagy megváltoztatnánk benne.
Joe Lebelle (aki elvileg igencsak rutinos nyomkereső volt) állítása szerint nem talált sem lábnyomokat, sem a kutyák által kitaposott csapást, sem szánnyomokat, ellenben az egyik ház tűzhelyében “éppen csak hogy pislákoló” parazsat talált. Ha nem lenne említés a parázsról, akkor simán azt mondanám, hogy a falu népe fogta magát és továbbállt. Nem ismerem a kultúrájukat és mitológiájukat, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a halottaikat is magukkal vigyék.(Annyit azért régebbi olvasmányaimból tudok, hogy az északi népek nagyon tisztelték a halottaikat, de azon már nem rágódok, hogy ez a tisztelet a tetemek hátrahagyásában, vagy magukkal cipelésében nyilvánul meg ebben az esetben.) De az elvándorlást nem támasztja alá, hogy felszereléseiket, fegyvereiket, ruháikat maguk mögött hagyták. Az éhen halt kutyák tetemei sem arról árulkodnak, hogy az emberek egyik pillanatról a másikra tűntek volna el. Ellenben a több nappal azelőtti elvonulás magyarázat lenne a nyomok eltűnésére -> fúj a szél, hóval befedi a nyomokat.
A mérgezés/őrület verziót sem tartom életszerűnek abból a szempontból, hogy hol vannak a mérgezésben elhunyt emberek tetemei? Elégették? Elásták?(HOVÁ? Annak nyoma kellett volna hogy legyen. Még akkor is legalább egynek elő kellett volna kerülnie, ha a vízbe dobták volna, de ez nem jellemző temetkezési forma arrafelé.)
A kormányzati művelet konteó szintén abban az esetben állná meg a helyét, ha kimaradna a pislákoló parázs a sztoriból. Embereket (akár kutyáikkal együtt) elhajtják, elszállítják, a hó és a szél pedig lassacskán befedi a nyomokat. Holmijaik értelemszerűen hátramaradnak, azzal már a kutya sem foglalkozik, ha az illetékeseknek csak az emberekre + jobb híján a kutyákra volt szükségük.(Még ezt tartanám a legvalószínűbbnek.)
Nem akarok rosszhiszemű lenni, de szerintem prémvadászunk talált egy üres falut, kicsit kiszínezte a történetet, majd kerekített belőle egy jó sztorit (gondolom akkoriban is fizettek már az újságírók a szaftos történetekért).